G. Szász Ilona:
Álomszövő Pendula
A Naphegy Kiadó
gondozásában napvilágot látott (Ünnepi Könyvhét, 2015) mesekönyv üzenetértékű
ajándék, amely arra szólít fel, hogy örömmel, álmokkal teli, színes életet
álmodjunk. Ebben a könyvben a könnyek harmatként peregnek a földre, a kacagások
pedig csillagok fényeként ragyognak fel, a Fülemüle az emberek vágyairól és
kívánságairól énekel, amelyekből megszövik majd az álmaikat, éjfélkor fehér
madarak csőrükbe csippentik az álmok selymeit, majd a magasból mintegy
áldásként az emberek fejére-szívére szórják.
G. Szász Ilona
réges-régi világba repít, ahol gyönyörű városka színes forgatagából megtérve
esti mesét, életet sző a nagymamák suttogó kofáktól hallott történeteiből. A
mese nem a rend megbomlásával indul, hanem abban az időben, amikor még az
emberek álmaikat dédelgették és mesélték egymásnak, amikor franciás
kalapkölteményekbe jártak a hölgyek, amikor a tűzoltó zenekar trombitahangjára
sétáltak széles mosollyal fogadva a férfiak csodáló tekintetét, s amikor a pék fahéjillatú
és szemet gyönyörködtető finomságokkal tette ízesebbé az életet. Füstfaragó
Jakab szemével nézve, aki kvázi őrangyalként a házak tetején ült a szélkakas
társaságában, olyan volt Palotás, mintha az Úristen tartaná tenyerén. Azonban
ez az élet a vágy és álmok nélküli Markoláb álomfosztogató tevékenysége miatt
sötétbe borult, a szomorúság szürke takaróként terjedt szét. Álomrabló Markoláb
hatalmas fekete füstfelhőként gomolygott végig a városon, feneketlen zsákjába
gyűjtögetni kezdte az emberek álmait. Minden este szorosan bekötözte zsákja
száját, nehogy bárkinek vidám, örömteli ébredése, álma legyen, majd álmoktól
dagadó zsákjára hajtotta fejét. Reggelre mind elfogytak az álmok, felemésztette
emléknyomok nélkül a feneketlen zsák.
Nemcsak a
hétköznapok váltak szürkévé, szomorúvá, hanem Palotás város népe ünnepre
készülődve is fekete kalapokat, szürke cipőket vásárolt mogorván, unottan,
mosolytalan. Egyedül a bolondos, napsárga (a mesében a szeretet színe) kalapját
őrző, folyton álmodozó, napot tánccal köszöntő Pendula kisasszony nem tudta
eloltani szíve vágyát: az álomszövés mesterségét szerette volna elsajátítani.
Egy napon záróra idején, az utolsó percen váratlan és ismeretlen vendég, Alinda
anyó, érkezik Marie franciás kalapszalonjába, aki nem fekete kalapért tért be,
hanem az álomszövő tündérlánnyal suttog pár életmentő, jövőt színesebbé tevő
tudnivalót. Így szerez tudomást az Álmok Házáról, amit a kút vizében pillant
meg először. Nem véletlen, hogy a kút
ősidők óta forrás az élethez, nélkülözhetetlen és alapvető igényt elégít ki, de
értelmezhető a lélek legmélyén buzogó forrásként is, ami lelki táplálékot, ajándékot
hoz az életbe. Az én olvasatomban ebben a történetben a sokak számára
kiterjeszthető örömre való nyitást jelenti.
Pendula a
legnagyobb viharban, sűrű ködlépcsőn kapaszkodott fel a vattacukorfelhők fölé.
Az otthonos viskóban előbb tüzet rakott (belső tűz), hogy a szikrányi élet
vörösre izzon, ekkor a tűzmanók szikraesőt fújtak, és telehintették a mennyboltot
fénylő csillagokkal.
Hatalmas (élet)szövőszéket talál, ahol hajszálvékony,
ezüstös holdsugárból sodorja az álmok bölcse, Penelopé, a álomszövéshez
szükséges selyemfonalakat. Csodálattal tanulja meg a színek jelentését, a selyemfonalak
sodrását, a Fülemüle és az éjfélkor kiröppenő fehér mdarak üzenetét, és azt is,
hogy Alinda anyó, az álomszövő tündér hatalma csupán addig ér, hogy mindenkinek
csak a saját álmát szőheti meg. Álomrabló Markolábét nem, hiszen neki nincsenek
vágyai és álmai. Pendula itt válik álomszövő tündérré, szőni kezdi Markoláb
álmát, majd hangosan dobogó szívvel, óvatosan, gyöngéden betakargatja őt a
frissen szőtt álomtakaróval. Gyönyörű altatódalt énekel Brahms (Lullaby) megindító dallamára, szélnek ereszti minden ember álmát, hogy eljussanak mélyen a szívekbe, és csodálatossá tegyék újra az életet.
Kiadta: Naphegy Kiadó, 2015
Illusztrálta: Szegedi Katalin
Terjedelem: 32 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése