2015. augusztus 28., péntek

Fehér madarak szórják szívekbe az álmok selymeit

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

A Naphegy Kiadó gondozásában napvilágot látott (Ünnepi Könyvhét, 2015) mesekönyv üzenetértékű ajándék, amely arra szólít fel, hogy örömmel, álmokkal teli, színes életet álmodjunk. Ebben a könyvben a könnyek harmatként peregnek a földre, a kacagások pedig csillagok fényeként ragyognak fel, a Fülemüle az emberek vágyairól és kívánságairól énekel, amelyekből megszövik majd az álmaikat, éjfélkor fehér madarak csőrükbe csippentik az álmok selymeit, majd a magasból mintegy áldásként az emberek fejére-szívére szórják.


G. Szász Ilona réges-régi világba repít, ahol gyönyörű városka színes forgatagából megtérve esti mesét, életet sző a nagymamák suttogó kofáktól hallott történeteiből. A mese nem a rend megbomlásával indul, hanem abban az időben, amikor még az emberek álmaikat dédelgették és mesélték egymásnak, amikor franciás kalapkölteményekbe jártak a hölgyek, amikor a tűzoltó zenekar trombitahangjára sétáltak széles mosollyal fogadva a férfiak csodáló tekintetét, s amikor a pék fahéjillatú és szemet gyönyörködtető finomságokkal tette ízesebbé az életet. Füstfaragó Jakab szemével nézve, aki kvázi őrangyalként a házak tetején ült a szélkakas társaságában, olyan volt Palotás, mintha az Úristen tartaná tenyerén. Azonban ez az élet a vágy és álmok nélküli Markoláb álomfosztogató tevékenysége miatt sötétbe borult, a szomorúság szürke takaróként terjedt szét. Álomrabló Markoláb hatalmas fekete füstfelhőként gomolygott végig a városon, feneketlen zsákjába gyűjtögetni kezdte az emberek álmait. Minden este szorosan bekötözte zsákja száját, nehogy bárkinek vidám, örömteli ébredése, álma legyen, majd álmoktól dagadó zsákjára hajtotta fejét. Reggelre mind elfogytak az álmok, felemésztette emléknyomok nélkül a feneketlen zsák.
Nemcsak a hétköznapok váltak szürkévé, szomorúvá, hanem Palotás város népe ünnepre készülődve is fekete kalapokat, szürke cipőket vásárolt mogorván, unottan, mosolytalan. Egyedül a bolondos, napsárga (a mesében a szeretet színe) kalapját őrző, folyton álmodozó, napot tánccal köszöntő Pendula kisasszony nem tudta eloltani szíve vágyát: az álomszövés mesterségét szerette volna elsajátítani.
Egy napon záróra idején, az utolsó percen váratlan és ismeretlen vendég, Alinda anyó, érkezik Marie franciás kalapszalonjába, aki nem fekete kalapért tért be, hanem az álomszövő tündérlánnyal suttog pár életmentő, jövőt színesebbé tevő tudnivalót. Így szerez tudomást az Álmok Házáról, amit a kút vizében pillant meg először. Nem véletlen, hogy  a kút ősidők óta forrás az élethez, nélkülözhetetlen és alapvető igényt elégít ki, de értelmezhető a lélek legmélyén buzogó forrásként is, ami lelki táplálékot, ajándékot hoz az életbe. Az én olvasatomban ebben a történetben a sokak számára kiterjeszthető örömre való nyitást jelenti.
Pendula a legnagyobb viharban, sűrű ködlépcsőn kapaszkodott fel a vattacukorfelhők fölé. Az otthonos viskóban előbb tüzet rakott (belső tűz), hogy a szikrányi élet vörösre izzon, ekkor a tűzmanók szikraesőt fújtak, és telehintették a mennyboltot fénylő csillagokkal.
Hatalmas (élet)szövőszéket talál, ahol hajszálvékony, ezüstös holdsugárból sodorja az álmok bölcse, Penelopé, a álomszövéshez szükséges selyemfonalakat. Csodálattal tanulja meg a színek jelentését, a selyemfonalak sodrását, a Fülemüle és az éjfélkor kiröppenő fehér mdarak üzenetét, és azt is, hogy Alinda anyó, az álomszövő tündér hatalma csupán addig ér, hogy mindenkinek csak a saját álmát szőheti meg. Álomrabló Markolábét nem, hiszen neki nincsenek vágyai és álmai. Pendula itt válik álomszövő tündérré, szőni kezdi Markoláb álmát, majd hangosan dobogó szívvel, óvatosan, gyöngéden betakargatja őt a frissen szőtt álomtakaróval.
Gyönyörű altatódalt énekel Brahms (Lullaby) megindító dallamára, szélnek ereszti minden ember álmát, hogy eljussanak mélyen a szívekbe, és csodálatossá tegyék újra az életet. 

Kiadta: Naphegy Kiadó, 2015
Illusztrálta: Szegedi Katalin
Terjedelem: 32 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése