A szerencsét hozó kiscsacsi

Osvát Erzsébet: A szerencsét hozó kiscsacsi

Kass János rajzaival. Holnap Kiadó, Budapest, 2011.

Az alábbi ajánlót a Könyvmutatványosok oldalra írtam. A teljes szöveg ott olvasható.

Osvát Erzsébet izgalmas játékot, zökkenőmentes átjárást teremt a magyar népmesék hagyománya és a modern világ, illetve a (varázs-, állat)mese és a valóság között. Úgy szelidíti egymáshoz a két pólust, ahogy a  gyermek jár át a valóságból a képzeletbeli világba: könnyed természetességgel. 
Ha a csodák, a varázslatok lelepleződni látszanak, azonnal bölcs mentsvárba helyezi a gyermek olvasót. Nem lerombol egy képzeletben épített világot, hanem elfogadható fogodzót kínál: az ember nem érti a természet nyelvét.[1] Csodák márpedig vannak, csak értőik kevesen. Ezzel lehetőséget kínál a gyermeknek, hogy igényeinek megfelelően válasszon.

Osvát ezidáig költőnő volt számomra, most ismerkedtem meséivel, élvezettel mélyültem el történeteiben. A szerencsét hozó kiscsacsi című mesegyűjtemény újra kiadása (2011) az 1986-os Móra kiadás alapján készült a Holnap Kiadó gondozásában. A gyűjtemény hat mesét tartalmaz.[2] A szövegek jól felépítettek, élvezetesek, gördülékenyen, könnyedén olvastatják magukat. A történetek magva – a népmesékhez hűen – a boldogságkeresés.[3] Mesébe ágyazása pedig különféle egzisztenciákban élő, más-más személyiségű, korú hősök életútja, élettapasztalata, akik sajátos magyar népmesékre jellemző próbatételek vagy segítők révén küzdenek meg álmaikért, céljaikért.

Osváth meséiben teremtő ereje van a  gondolatnak. Abban a pillanatban, ahogy megfogalmazza vágyait egy mesehős, a csupafül természet meghallja, és teljesíteni igyekszik. Ám a  fákon ülhet gonosz varjú és békét, megnyugvást hozó vadgalamb is. Jelentős szerephez jutnak  a madarak: közülük kerül ki a gonosz varázsló, aki csúfondáros mosollyal változtatja át a nyírfákat rövid életű tulipánokká; aki a gyermektelen házaspárnak púpos fiúcskát varázsol. A jó szándékú vadgalamb is varázsló, de önmagában nincs hatalma a gonosz fölött. Önzetlen, kitartó, segítő szándékú emberre van szüksége, aki próbatételek révén nyeri el jutalmát, a vágyteljesülést. A három tulipánná varázsolt nyírfa pillanatnyi vágyainak mámorában hoz rossz döntést, amelyet az önzetlen rigópár próbál helyrehozni. A madár nem csak a  szó szoros értelmében vett varázslatra képes. Közvetve a lélekben is képes elhozni a tavaszt, a kacagást. Bálint, a természet fia, nagyszüleivel él a rengeteg erdő szélén, megtévesztésig tudja utánozni a madarak énekét. Egy téli estén a  televízióból értesül a modern fiú, hogy a királylány elfelejtett nevetni. Végül a madárdal hozza vissza a nevetés áldásos kiváltságát, az örömet a királylány életében. 

A könnyed történetek, varázslatok mögött mély egzisztenciális-filozófiai kérdések, nagy igazságok fogalmazódnak meg: vívódás a hosszú élet vagy a (világ)szépség között (...)

---

[1] Az elvarázsolt nyírfácskák, 12.

[2] Az elvarázsolt nyírfácskák, A szerencsét hozó kiscsacsi, A királylány, aki elfelejtett nevetni, A kislány és a varázsló, A kint felejtett madárijesztő és Békombákom birodalma.

[3] A szépség megélése, gyermektelen házaspárnak gyermekzsivaj, árvának testvér, vissza a természetbe stb.